Anabella az évnyitóra az egyszerű kék egyenruhát vette fel, vállig érő haját hagyta lógni, de azért ott húzódott benne az anyukájától kapott szalag. Fekete, enyhén magasított talpú szandált húzott. Hogy az arcát ne ismerjék fel egy könyvbe hajolt. Amúgy is szeretett olvasni és egyedül így tudott menekülni az általános hírnévtől. Mindig elment a sajtótájékoztatókra, de interjút nem adott. Az arcát ismerik, de nem akarja, hogy akármi, egy pici adat is kiszivárogjon róla azon kívül, amit a balettben, operákban, színjátékokban láttak tőle. Közben Ani figyelmesen hallgatta a beszédet, de ő akkor Flóra volt. Igen, ez így neki is megfelelt, tényleg nem akarta a nagy felhajtást. Egyszerű diák volt, aki szeretett olvasni, táncolni és énekelni is, de az olvasáson kívül nem nagyon tehetett mást az iskolában.
Lassan múltak a percek és az orrát engedelmesen a könyveibe dugta. Néha persze felnézett, válaszolt a tanárok kérdéseire is. Kellemes napja volt, habár senkivel sem beszélt. Ekkor fel sem merült benne, hogy mekkora pácban van.
***
Márk a barátai közt röhögcsélt, nagyon jól érezte magát. A barátai, az ikerpár kegyetlenül nevettek valamin.
-Nézd, haha, fel sem néz! Hahaha...-mondta Gergő és szinte megfulladt.
Testvére szemében pajkosság csillogott. Valamit súgott Gerinek, öszenevettek, majd elindultak egy lány fele.
''Vállig érő szőke haja volt, egyszerű egyenruha és fekete cipő. Semmi különös...esetleg az a szalag fura. Habár a többi lány közül ő tűnt ki a legjobban. A legtöbben már átszabatták a ruháikat. Szánalmas.''-gondolta Márk.
***
A szeme sarkából ugyan látta a fiúkat, de abszolút nem törődött velük. ''Biztos a büfébe mennek.'' A könyv főhősnőjét észrevettték. A kém ugyan menekülni próbált esélye se volt. Ahogy neki sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése